![Beolvasott_20220605 9 copy_edited.jpg](https://static.wixstatic.com/media/47d423_f2c0324fb56e4abdbbd136160dd29b82~mv2.jpg/v1/fill/w_147,h_67,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/47d423_f2c0324fb56e4abdbbd136160dd29b82~mv2.jpg)
Ha valamiért nem működik a könyvnézegető, kattints a linkre és olvasd el itt!
Megérte?
írta és illusztrálta: Kőházi Adrienn
Ez a személyes illusztrációs projektem a kutyától való elbúcsúzás előtti pillanatokat dolgozza fel visszaemlékezés formájában.
A történetemben a főszereplő egy idősebb keverék kutyát fogad örökbe a menhelyről. A gazdi visszaemlékezik az örökbefogadás napjára, majd az egyszerű, nyugodt pillanatokra a közösen eltöltött időből. Az utolsó oldalpároknál kerül vissza a valóságba.
A történethez rendelt cím hivatott kifejezni azt a félelmet, amely minden gazdiban felmerülhet: megéri-e befogadni magunkhoz egy állatot, tudva, hogy az ő élete sokkal rövidebb, mint a miénk.
A projektem célja személyes indíttatásból fakad, a képek megrajzolásával és a szöveg megírásával szerettem volna feldolgozni a saját kutyusom elvesztését. Nyolc darab teljes oldalas illusztráció keretén belül mutatom be azokat az eseményeket, amelyek meghatározóak lehetnek minden állattartó számára.